„Kolbászból van a kerítés.” – Még a most cseperedő nemzedék számára sem idegen ez a mondás. De vajon honnan származik? Te tudod a választ? 

Falunapokon disznóvágás alkalmával, utcabálokon és különböző kirakodó vásárokon is hozzá lehet jutni igazi jó magyar sült kolbászhoz.

Noha az árak változóak, nem olyan összegekig rúgnak, hogy csak a tehetősebbek engedhessék meg maguknak. Ellenben, mégis van egyfajta jóléti fokozója. 

Hiszen más nemzeteknél is fellelhető a sült kolbász, ám nem mindegy mit tartalmaz és milyen a formája!

Egy magyar szakácskönyvben fel is hívják a figyelmet a következőre: „...a párba osztott kolbászok nagyon németesek s inkább hasonlítván virslihez, igazi magyar házakban csak fitymálást idézne elő, ha olyan kis silány, araszos kolbászkákat tálalnának az asztalra” 

Tízenévekkel ezelőtt a sült kolbász kardinális részét képezte a nációk jólétének. Minél zamatosabb és tetszetősebb sült kolbász került a túrista tányérjára, annál gazdagabbnak tűnt maga az adott ország.

Mára ekkora súlya már talán nincsen, azonban ha finom sült kolbászról van szó,

több nemzetnek is
a jó magyar sült kolbászra
csorog a nyála!

Igazán jó, sütni való kolbászt találni majdnem akkora kihívás, mint fellelni egy jó kolbászdát. A drágábbak nem feltétlen tartalmaznak elegendő húst, az olcsóbbaknak meg gyakran híg a leve. Ha pedig végül találunk egy kedvünkre valót, nem mindig sikerül jól megsütni.

De milyen is a jó sült kolbász?
Kívül ropogós, belül omlós és szaftos.

Neked is összefutott a nyál a szádban, igaz?
Egy igazi magyarnak hetente többször az arcába kéne tolni egy jó kolbászt, mint régen! 

Gyakori jelenség az otthon sütött kolbászoknál, hogy felrobbanak a tepsiben. Ez azért fordulhat elő, mert kevés lukat szúrtunk rá és nem tud hova tágulni a forró levegőtől.

Ha meg alacsonyabb lánggal sütjük, akkor kb ott éjszakázhatunk a sütő mellett. 

Hatásos praktika lehet, ha miután megsült a kolbász, egy kis vajon még megpirítjuk – így nagyobb esély van rá, hogy belül száraz, hanem omlós lesz.

Nem kérdés, hogy jó tizenévekkel ezelőtt élte a sült kolbász igazán a fénykorát. Ahogy felgyorsult a világ, valahogy kikopott a mindennapokból. Az utóbbi néhány évben azonban egyre több hely nyílik, ahol számítanak a régi értékek!

Évtizedekkel ezelőtt, aki igazi sült kolbászra vágyott a fővárosban, annak kis eldugott henteseket kellett felkeresnie, hogy mustárba tunkolhassa az ott frissen kisült kolbászokat.

S minthogy nem étteremről, vagy kifőzdéről beszélünk, úgy kellett elfogyasztani a sült kolbászokat, mint egy talponállóban. De a jobb helyeken kaptál mellé kovászos uborkát is a kolbász meg a kenyér mellé.

Hogyha egy kis nosztalgiázásra támad kedved, néhol még mindig üzemelnek ilyen jellegű hentes üzletek. Ha pedig igazi gasztro élményre vágysz, akkor street foodos kolbászdát keress.

Bizony, az újhullám a sült kolbászt is elértre!
Magos buciba, pirított kiflibe, vagy egyéb más okosságba bújtatják, mindenféle sajttokkal bolondítják, különböző zöldségekkel, fűszerekkel és szószokkal.

Rengeteg a szép magyar népszokás, amelyek egyre inkább kezdenek kihalni: a fiúk például már nem vödörrel járnak locsolkodni, és nem lopnak májusfát sem a leányoknak. Kevés olyan hagyomány van, amit még napjaink őriz – nagy szerencsénkre, a kolbászról nem mond le a magyar!

De mi is az a kolbász?
A kolbász egy fajta hazai húskészítmény, ami valójában darált hússal, szalonnával, sóval, fűszer- és egyéb paprikákkal megtöltött tisztára mosott disznóbél (vagy műbél) - amit finom szaftosra sütünk.

A vidéki élet szépségeként gyakorta tartanak még mindig disznóvágásokat, ahol házilag készítik az igazi jó magyar kolbászt. És mára Európa nagy részében is elterjedt már ez a gasztro hungarikum, de a disznótor, mint olyan, nem annyira elterjedt a határ menti országokon túl.

Igazán a XVIII. században vált kuriózummá a magyar kolbász, amikor az Alföldön világát kezdte élni a fűszerpaprika-őrlemény. Ennek a vörös kis adaléknak köszönhető az az ízvilág, amibe annyi ember beleszerelmesedett Magyarországon innen és túl.

Letűnt korok kolbászai
Vannak utalások régi feljegyezésekből, melyek azt bizonyítják, hogy már Krisztus előtt is létezett valami kolbászhoz hasonlatos csoda. Homérosz említést tett egy írásában olyan tűzön sült bendőről, ami vérrel és zsírral volt töltve. Az ókori Rómából pedig több jegyzet is fennmaradt, amik többféle kolbász mivoltát taglalgatják.

Noha, azokat már nem igen kóstolhatjuk meg, egy jó magyar kolbászra a külföldről idelátogató turista sem mond nemet. Sajnos, már vajmi kevés az olyan hely, ahol igazán finom kolbász kerül terítékre – a vidék azonban igyekszik megőrizni értékét! Napjainkban a kolbász ismét egyre nagyobb teret kap, és szép lassan újra összekovácsolja a magyarságot.